Főoldal / Tematikák / Egészség / Titkok az egészséges önbizalom kialakulásáról

Titkok az egészséges önbizalom kialakulásáról

Ha figyelmesebben körbenézünk magunk körül a világban, nagyon sok önbizalom-hiányos felnőttel találkozhatunk. Lehet, hogy mi is ebbe a csoportba tartozunk, csak még nem tudunk róla. Arról is vajmi kevés fogalmunk van, hogy a felnőttkori önbizalomhiány gyermekkora vezethető vissza. Ha szüleink nem építették az önbizalmunkat, ha nem kaptunk elég dicsérő szót csak szidalmat, valószínűleg felnőttként, szülőként fogalmunk sem lesz arról, hogy mit mondjuk csemeténknek azért, hogy önbizalma legyen.

önbizalom

Alapvetően negatív rezgésű környezetben élünk, ahol az emberek rombolják egymás önbizalmát, sőt, ha a helyzet úgy hozza nem egyszer meg is alázzák a másikat. Mindenki mindenkit leszól, és senki nem törődik a másik értékeivel. Az, hogy hogyan viselkedünk a másik emberrel és az, hogy velünk hogyan viselkednek tükörként áll a világ előtt, az önbizalom tükörből épül, gyermekünk számára pedig mi magunk lehetünk a példa.

Könnyebben veszi az akadályokat, kitartóbb és bátrabb felnőtt lesz abból a gyermekből, akinek elég önbizalma van. Legyen szó az első óvodai pillanatokról, az iskolai feladatokról, a felnőtté válás rögös útjáról vagy bármilyen beilleszkedési helyzetről, jó ha tudjuk, ha gyermekünknek megfelelő útravalót adtunk önbizalomból nem fogja rosszul érezni magát az élet különböző buktatóin.

Az első pillanatoktól önbizalmát a legjobban mi tudjuk építeni úgy, hogy sokszor megdicsérjük és nem csak akkor, ha valamit ügyesen csinált, hanem akkor is, ha csak megpróbálkozott valamivel. A dicséret mellett fontos, hogy felhívjuk arra is a figyelmét, hogy nem minden sikerülhet elsőre, de kitartó próbálkozással eredményeket érhetünk el.

A dicséretnél elsősorban az lényeges, hogy azt dicsérjük, amit tett a gyermek és nem őt magát. Ahelyett, hogy “Pistike nagyon ügyes vagy!”, célszerűbb azt mondanunk, hogy ”Ügyesen megcsináltad a házi feladatodat”. Ha egy gyereket személyes adottságai, képességei miatt dicsérünk meg, nem pedig az erőfeszítésért, amit tesz, sokkal jobban fogja szégyellni magát, ha valami nem sikerül neki, különösen, ha önértékelése is alacsony, derül ki az American Psychological Association egyik publikált kutatási eredményéből. Ha az alacsony önértékelésű gyereket, mint egyént dicsérjük, azt fogják hinni, csupán akkor érnek valamit emberként, ha jól teljesítenek. Abban az esetben, ha ezeknek a gyerekeknek valami nem úgy sikerül, ahogy gondolták, úgy fogják érezni, hogy értéktelenek.

önbizalom

Az önbizalom kérdésének egyik fontos aspektusa, hogy tisztában legyünk képességeinkkel és korlátainkkal. Meg kell értetnünk gyermekünkkel azt, hogy fejlődést, előre lépést úgy érhetünk el, ha küzdünk és megpróbáljuk kihozni magunkból a maximumot. Szánjunk arra időt, hogy ne csak kutyafuttában dicsérjük, de mondjuk el neki, hogy mi az, amit jól csinált és mi az, amin még javítani kéne. Nem kell attól tartanunk, hogy csak a negatívumot fogja meghallani a sorok között, gondoljunk arra, hogy ezzel akár motiválhatjuk is a továbbiakban.

Sokszor megmosolyogjuk, mikor egy kisember valamivel próbálkozik és egyre dühösebb mikor nem sikerül neki. Ahogy minket is, úgy őket is nagyon tudja idegesíteni, ha valami nem az elképzelésük szerint megy. Bár felnőttként mi alapvetően tisztában kéne, hogy legyünk a képességeinkkel, mégis minket is ugyanúgy dühít, ha valami nem úgy megy, ahogy szeretnénk. Gondoljunk csak bele, akkor mit élhet át egy 1-2 éves baba? Ő az, aki még csak próbálgatja a szárnyait, nap, mint nap új dolgokkal szembesül és az első pár éve olyan, mint egy nagy felfedező körút.

A baba is tud elégedetlenkedni, ha valamit nem tud megcsinálni, de idővel felméri saját képességeit és azt is meg fogja érteni, hogy saját magát próbálkozásokkal, gyakorlással képes fejleszteni. Dicsérjük, ha próbálkozik, és ne rázzuk le magukról annyival, hogy: „ehhez még túl kicsi vagy…” Mutassuk meg neki a dolgokat, engedjük, hogy önállóan próbálkozzon, és csak akkor lépjünk közbe, ha ő kéri a segítségünket. Attól sem kell félnünk, hogy a még csak gügyögő kisbabánk nem tudja majd tudtunkra adni, hogy segítségre szorul. Ha más nem, leteszi elénk a játékát és abból tudni is fogjuk, hogy segítségre szorul.

A gyerek lelki egészsége mellett, a testi egészségére is érdemes odafigyelni:

A szülők ideális esetben nem a teljesítményükért szeretik a gyermeküket, hanem önmagukért. Nem azért, mert szépen eszik kanállal, nem azért, mert jó jegyeket hoz haza az iskolából, de még azért sem, mert bejutott az egyetemre, hanem azért, aki Ő. Ne hasonlítgassuk a szomszéd gyerekéhez, ne abból induljunk ki, hogy mit mond róla az óvónő vagy más, hanem azt vegyük figyelembe, hogy honnan hova ért el a saját kicsi életében.

A szerencse olyan dolog, amit nem tudunk befolyásolni. Vannak szerencsésebb és kevésbé szerencsés egyének. Körülbelül négyéves korban kezdik a gyerekek megérteni a társasjátékok szabályait, de azt még ebben a korban (sőt, még később is) nehéz elfogadniuk, hogy ha a játék során nem ők győznek, főleg úgy, hogy mindent beleadtak. Akkor hol a hiba? Vannak dolgok, amit nem mi irányítunk akármennyire is szeretnénk. Nemcsak a játékról, de az életről is tanulságként szolgál számukra, hogy van úgy, hogy mindent megteszünk, de mégsem sikerül.

Semmiképp se csapjuk be azzal, hogy hagyjuk nyerni egy-egy játékban, mert ezzel a lehető legrosszabbat tesszük vele. Elsőre majd toporzékolni fog, másodjára már talán sírva is fakad, de harmadjára megérti, hogy nem lehet mindig nyerni.

Szülőként komoly kihívás lehet, hogy megtaláljuk az egészséges egyensúlyt az ajnározás és a jogos dicséret között. Közhely, de így van, hogy mindenkinek a saját gyereke a legszebb, a legokosabb, a legügyesebb, mindennek a leg-legje. Mindenképp rajtunk múlik, hogy hogyan indul gyermekünk az élethez: egészséges önbizalommal vagy szorongva, kétségek, bizonytalanságok között. Nem tudjuk megóvni a kudarcoktól, de nem is ez a dolgunk. Nekünk át kell őket segíteni a nehéz periódusokon úgy, hogy tudtukra adjuk, bármi is történik, mi önmagukért szeretjük őket.

 

Kommentek

Szólj hozzá te is!